Foszlány széfbe zárva
Nem járok könyvtárba. Mert egy sudri nagy bunkó vagyok.
Talán akkora azért nem. Csak gyűlölöm, ha elolvasok egy könyvet, és nem tudok
belé bármikor visszanézni. Pedig a könyvtárak jók. Csend van, tisztaság és
nehéz unatkozni. És állandóan tele van szép lányokkal. Utóbbira csak ma jöttem
rá a Szabó Ervin ruhatárában ácsorogva. De nem ez a konklúzió, sőt meg bele se
kezdtem. Kaptam egy levelet délután. Egy szekrény szám, és a hozzá tartozó kód.
Este nyolcig érjek oda. Miért és hogyan, meg amúgyis, semmi. Kezdődjön a játék.
Muppettel nyolckor találkozom a Művészben, előtte elkanyarodok a Szabó Ervin
ruhatárja felé. Azért itt bánom kicsit, hogy nem járok könyvtárba. Annyira
gyönyörű ez az épület, és az utca talán a legszebb egész Budapesten. Igazi film
helyszín. Kár volt egy kávé reklámra eltékozolni. Amúgy van egy prekoncepcióm. Egy
flódni lesz széfbe zárva. Meg hogy talán valaki titokban szeret. Nem nagyon,
meg persze nem úgy, de kicsit legalább ma. Egy egész teremnyi szekrény. Hogy
fogom elmagyarázni a ruhatárosnéninek, hogy nem tudom, merre van az enyém. De
itt minden magától megy. Szépen felkutatom a számot. Már a második sornál
tudom, hogy leghátul lesz. Mert én is oda rejtenék. Leghátul a utolsó
szekrénybe. Egy sál. Mert minden évben kapok egyet, amit még tavasz előtt
elhagyok. Idén nem kaptam volna senkitől. Az egészben az a legfurcsább, hogy
azok közül a lányok közül, akikbe igazán szerelmes voltam, egyiknek sem jutott
eszébe még csak hasonló sem. És ez nem arról szól, hogy adok vagy kapok. Ez
csak egy játék. Talán egy szem pirított bolhányival több is, de a lényeg a
játék. Hogy van valahol egy idegen ember, aki képes játszani velem, aki mellé
ült volna az óvodában fatéglából építeni légvárat, mint anno Eskimo. Akiben még
él a játék, és nem csak mentegetőzik, hogy miért épp nem. Hogy miért nem lesz a
játékból soha semmi. És bármit is fessünk színesre, ez anélkül volt romantikus,
hogy meg kellene magyarázni. A legundorítóbb nyálas filmbe illő giccses módon,
de igen romantikus. És ha egy ilyen olajtól bűzös esős betondzsungeli estén,
van ebben a városban csak egy csöpp szerelem is, azt az én cinkosom érdemli meg
mind, legyen bárki is.
Eddig 4 komment érkezett (
)
2007. 11. 18. 22:31
Hogy lehet megtanulni nem hinni a mesekben, nem almodozni, amig ilyenek tortennek...
2007. 11. 19. 10:33
Gondolom nem történnek ilyenek mindenkivel.
2007. 11. 19. 15:12
Mar csak olvasni is jo ilyesmirol... :D
2007. 11. 19. 21:35
szerintem filmbeillő. na majd egyszer...
Mondj valamit
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.